-Mindjárt megy a gép és sehol sincs.-dühöngött Joon.
-Ember, reggel van még, szerintem még mindig a kávéja fölött ül és néz bambán.-mondta Hyunseung.
-Most te is üde vagy.-mosolygott rám Joon.-Aludtál?
-Ez a bolond rábeszélt.-nevettünk Hyunseung-gal.
-Igen, rá kellett vennem, nem hagyhatom, hogy csak úgy összeessen bevetés közben.-karolt át.
-Doojoon.-néztem rá.
-Igen főnök?-nézett rám.
-Először is, maradjunk a Haneul-nál, másodszor, biztos vagy benne, hogy képes leszel erre?-kérdeztem.
-Lee Joon hyung szerint igen.-nézett Joon-ra, aki a telefonját pötyögött.-Azt mondta, hogy képes leszek az oda figyelésre és nem lesz gondom a fejfájásommal.
-Erre nem kaptál gyógyszert?-kérdezte Hyunseung.
-Erre nincs gyógyszer. De nem lesz baj.-mosolyodott el, majd Gikwang is befutott.
-A kávédat ittad ennyi ideig?-kérdezte Joon.
-Eltaláltad.-nevetett.-Mehetünk?
-Már épp kérni akartam.-mondtam, majd elindultunk a reptér fele.
13 órát utaztunk durván. Ez idő alatt szinte mindenki aludt, kivéve én. Most lesz először olyan, hogy Európába megyek. 13 órát végig ülni...lehetetlen. Mikor az átszállásnál voltunk, sóhajtva ültem le a székekre. Kimerített engem ez az utazás és még a másik fele hátra van. Mellém Doojoon ült le. Egész úton aludt és nem panaszkodott fej fájásra.
-Főnök...Haneul, nem lesz bajom, ha más oxigén kerül majd belém?-kérdezte félve.
-Joon nem mondta.-néztem rá.-Nem lesz bajod, erős fiú vagy és remek mesterlövész, nem lesz baj.
-És ha véletlenül mellé lövök?
-Ilyen sose lesz.-mosolyodtam el.
A gépre felülve, lehuppantam a helyemre és vártam az indulást. Mellém Hyunseung ült le, elénk meg Joon és Doojoon. Gikwang pedig mögöttünk ült egy külföldi nővel. Az út nagyját próbáltam alvással tölteni, de lehetetlen volt. Miután megérkeztünk, egyből a szállásra mentünk és berendeztük a számítógépes szobánkat. Joon, Gikwang-al és Doojoon-nal volt egy szobában, én pedig Hyunseung-al osztozkodtam egy szobán. Este fele átmentünk a fiúkhoz, hogy a további dolgokat csináljuk.
-Hyuna lakása a belvárosban van, pontosabban itt.-mutatott a Váci utcára Joon.-Innen, el kell mennünk a Deák térre, ugyanis ott van az ő lakása.
-Tehát innen Budáról be kell menni a Belvárosba. Sima ügy.-mondtam.
-Kelleni fog kocsi.-mondta Joon.
-Nekem az egyik ismerősöm pont innen nem messze lakik.-mondta Gikwang.-Kölcsön kérhetem a kocsiját, ha gy adódik.
-Miért nem ezzel kezdted?-nézett rá Joon.-Oké, akkor menjetek, tessék, ezeket rakjátok a fületekbe. Ez lesz egyben a fülhallgató és a mikrofon, amivel kapcsolatban tudunk maradni.
-Egy ész vagy.-mosolygott Hyunseung.-Na akkor menjünk, hamar végeznünk kell, hogy pontot tegyünk erre.
Miután a kocsit elhoztuk Gikwang barátjától, majd elindultunk a Belvárosba. A kocsit leraktuk a lakástól nem messze. Ahhoz, hogy bejussunk a lakásba, pont akkor kell bemenni, mikor valaki kijön. Pont kapóra jött, mert mire odaértünk, pont egy fiatal anyuka jött ki a házból, így kód nélkül betudtunk menni.
-Hanyadik emelet?-kérdezte Doojoon.
-Álnéven van, ne feledjétek.-mondta a fülesbe Joon.-Ha megkérdezitek, hogy ki az új bérlő, akkor tudni fogják.
-Akkor viszont valakinek magyarul kell beszélnie.-mondtam.
-Nem lesz gond, pár szót tudok magyarul.-mondta Gikwang.-Menjünk.
Elmentünk a gondnok műhelyébe, majd Gikwang illedelmesen köszönt neki, persze magyarul.
-Meg tudná nekünk mondani, hogy az új koreai bérlő hanyadik emeleten és melyik ajtónál lakik?-kérdezte Gikwang magyarul. Csak tátott szájjal tudtam figyelni őt, milyen jól beszéli a magyar nyelvet. Még a japánt se tudom rendesen megtanulni, nemhogy a magyart.-Oké, második emelet 4-es ajtó.-jött ki vigyorogva.
-Le a kalappal előtted katona.-mosolyogtam, majd felmentünk a másodikra.
-Gikwang, taníts meg magyarul engem.-röhögött Joon.
-Majd máskor.-mondta.-Joon, a kamerák?
-Jelenleg Hyuna nincs otthon, betudtok menni, mivel rossz a zár. Nézzetek alaposan körbe, majd ami fontos, azt hozzátok el.-mondta Joon.-20 percetek van.
Miután bementünk, minden papírt elhoztunk, vissza siettünk a kocsihoz és mindent bepakoltunk.
-Fel a kezekkel.-hallottunk egy ismerős hangot. Fel tartott kézzel fordultunk meg. Hyuna volt az és egy fegyvert irányított felénk.-Azokat a papírokat kérném vissza.-Sose kapod vissza.-mondta Hyunseung.-Amit tettél az nem megbocsátható.
-Ó tényleg, akkor gondolom ez se.-vett elő a zsebéből egy képet, amin Hyunseung és Hyuna megcsókolják egymást. Egy világ tört össze bennem. Egyszerre voltam dühös, csalódott és lelkileg összetört. Próbáltam nem sírni...de nem ment. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
-Tudtam, tudtam, hogy szerelmes vagy belé.-vigyorodott el gonoszan.-Sose tudtad takarni.
-Te utolsó rohadék!-estem volna neki, de Hyuna meghúzta a ravaszt és ezáltal nem engem...hanem Hyunseung találta el.-Ne!-kaptam el Hyunseung-ot, aki a lövéstől a földre rogyott. Hyuna elmenekült, én pedig Hyunseung-ot próbáltam újra éleszteni.-Szólj Joon-nak.-mondtam sírva Doojoon-nak, de késő volt. Hyunseung nem élte túl.
-Nem...nem ez nem lehet, Hyunseung, ne.-fogtam a kezeim közé az arcát.-Ne hagyj itt.-hajtottam a fejemet a mellkasára.-Szeretlek...
-Menjünk innen, gyere.-mondta Gikwang, majd felhúzott a földről és berakott a kocsiba.-Doojoon, Hyunseung-ot pedig...szólj Joon-nak.
Doojoon felhívta Joon-t. Pár perc múlva megjöttek a hulla szállítók és elvitték Hyunseung-ot. Vissza mentünk a szállásra. Gikwang leadta a papírokat Joon-nak, hogy dolgozza fel őket. Egyedül ültem a szobámban. De miért? Miért kellett ezt tennie? Csak a könnyek folytak a szememből és magamat okoltam mindenért. Hyuna-t meg kell ölni, ez nem kérdés. Hirtelen egy kéz simított végig a hátamon.
-Butterfly effect.-mondta Gikwang.-Amiket csinálunk, az befolyásolja majd a küldetésünket.
-És akkor értsem ez alatt azt is, hogy Hyuna...
-Az Until Dawn szerint megy.-mondta.-Figyelj, sajnálom ami történt Hyunseung-gal, de bosszút kell állnunk miatta. Erősnek kell lenned.
-Gi...nem fog menni.-mondtam kisírt szemekkel.-Hyunseung miattam halt meg, én tehetek róla.
-Nem tehetsz te semmiről se.-ölelt meg.-Na, ne sírj, minden rendben lesz...minden...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése