#2. rész

Hajnali 5 óra 15 perc. Mindenki a reptéren volt, kivéve Gikwang, aki szokásához híven késik.
-Mindjárt megy a gép és sehol sincs.-dühöngött Joon.
-Ember, reggel van még, szerintem még mindig a kávéja fölött ül és néz bambán.-mondta Hyunseung.
-Most te is üde vagy.-mosolygott rám Joon.-Aludtál?
-Ez a bolond rábeszélt.-nevettünk Hyunseung-gal.
-Igen, rá kellett vennem, nem hagyhatom, hogy csak úgy összeessen bevetés közben.-karolt át.
-Doojoon.-néztem rá.
-Igen főnök?-nézett rám.
-Először is, maradjunk a Haneul-nál, másodszor, biztos vagy benne, hogy képes leszel erre?-kérdeztem.
-Lee Joon hyung szerint igen.-nézett Joon-ra, aki a telefonját pötyögött.-Azt mondta, hogy képes leszek az oda figyelésre és nem lesz gondom a fejfájásommal.
-Erre nem kaptál gyógyszert?-kérdezte Hyunseung.
-Erre nincs gyógyszer. De nem lesz baj.-mosolyodott el, majd Gikwang is befutott.
-A kávédat ittad ennyi ideig?-kérdezte Joon.
-Eltaláltad.-nevetett.-Mehetünk?
-Már épp kérni akartam.-mondtam, majd elindultunk a reptér fele.
13 órát utaztunk durván. Ez idő alatt szinte mindenki aludt, kivéve én. Most lesz először olyan, hogy Európába megyek. 13 órát végig ülni...lehetetlen. Mikor az átszállásnál voltunk, sóhajtva ültem le a székekre. Kimerített engem ez az utazás és még a másik fele hátra van. Mellém Doojoon ült le. Egész úton aludt és nem panaszkodott fej fájásra.
-Főnök...Haneul, nem lesz bajom, ha más oxigén kerül majd belém?-kérdezte félve.
-Joon nem mondta.-néztem rá.-Nem lesz bajod, erős fiú vagy és remek mesterlövész, nem lesz baj.
-És ha véletlenül mellé lövök?
-Ilyen sose lesz.-mosolyodtam el.
A gépre felülve,  lehuppantam a helyemre és vártam az indulást. Mellém Hyunseung ült le, elénk meg Joon és Doojoon. Gikwang pedig mögöttünk ült egy külföldi nővel. Az út nagyját próbáltam alvással tölteni, de lehetetlen volt. Miután megérkeztünk, egyből a szállásra mentünk és berendeztük a számítógépes szobánkat. Joon, Gikwang-al és Doojoon-nal volt egy szobában, én pedig Hyunseung-al osztozkodtam egy szobán. Este fele átmentünk a fiúkhoz, hogy a további dolgokat csináljuk.
-Hyuna lakása a belvárosban van, pontosabban itt.-mutatott a Váci utcára Joon.-Innen, el kell mennünk a Deák térre, ugyanis ott van az ő lakása.
-Tehát innen Budáról be kell menni a Belvárosba. Sima ügy.-mondtam.
-Kelleni fog kocsi.-mondta Joon.
-Nekem az egyik ismerősöm pont innen nem messze lakik.-mondta Gikwang.-Kölcsön kérhetem a kocsiját, ha gy adódik.
-Miért nem ezzel kezdted?-nézett rá Joon.-Oké, akkor menjetek, tessék, ezeket rakjátok a fületekbe. Ez lesz egyben a fülhallgató és a mikrofon, amivel kapcsolatban tudunk maradni.
-Egy ész vagy.-mosolygott Hyunseung.-Na akkor menjünk, hamar végeznünk kell, hogy pontot tegyünk erre.
Miután a kocsit elhoztuk Gikwang barátjától, majd elindultunk a Belvárosba. A kocsit leraktuk a lakástól nem messze. Ahhoz, hogy bejussunk a lakásba, pont akkor kell bemenni, mikor valaki kijön. Pont kapóra jött, mert mire odaértünk, pont egy fiatal anyuka jött ki a házból, így kód nélkül betudtunk menni.
-Hanyadik emelet?-kérdezte Doojoon.
-Álnéven van, ne feledjétek.-mondta a fülesbe Joon.-Ha megkérdezitek, hogy ki az új bérlő, akkor tudni fogják.
-Akkor viszont valakinek magyarul kell beszélnie.-mondtam.
-Nem lesz gond, pár szót tudok magyarul.-mondta Gikwang.-Menjünk.
Elmentünk a gondnok műhelyébe, majd Gikwang illedelmesen köszönt neki, persze magyarul.
-Meg tudná nekünk mondani, hogy az új koreai bérlő hanyadik emeleten és melyik ajtónál lakik?-kérdezte Gikwang magyarul. Csak tátott szájjal tudtam figyelni őt, milyen jól beszéli a magyar nyelvet. Még a japánt se tudom rendesen megtanulni, nemhogy a magyart.-Oké, második emelet 4-es ajtó.-jött ki vigyorogva.
-Le a kalappal előtted katona.-mosolyogtam, majd felmentünk a másodikra.
-Gikwang, taníts meg magyarul engem.-röhögött Joon.
-Majd máskor.-mondta.-Joon, a kamerák?
-Jelenleg Hyuna nincs otthon, betudtok menni, mivel rossz a zár. Nézzetek alaposan körbe, majd ami fontos, azt hozzátok el.-mondta Joon.-20 percetek van.
Miután bementünk, minden papírt elhoztunk, vissza siettünk a kocsihoz és mindent bepakoltunk.
-Fel a kezekkel.-hallottunk egy ismerős hangot. Fel tartott kézzel fordultunk meg. Hyuna volt az és egy fegyvert irányított felénk.-Azokat a papírokat kérném vissza.
-Sose kapod vissza.-mondta Hyunseung.-Amit tettél az nem megbocsátható.
-Ó tényleg, akkor gondolom ez se.-vett elő a zsebéből egy képet, amin Hyunseung és Hyuna megcsókolják egymást. Egy világ tört össze bennem. Egyszerre voltam dühös, csalódott és lelkileg összetört. Próbáltam nem sírni...de nem ment. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
-Tudtam, tudtam, hogy szerelmes vagy belé.-vigyorodott el gonoszan.-Sose tudtad takarni.
-Te utolsó rohadék!-estem volna neki, de Hyuna meghúzta a ravaszt és ezáltal nem engem...hanem Hyunseung találta el.-Ne!-kaptam el Hyunseung-ot, aki a lövéstől a földre rogyott. Hyuna elmenekült, én pedig Hyunseung-ot próbáltam újra éleszteni.-Szólj Joon-nak.-mondtam sírva Doojoon-nak, de késő volt. Hyunseung nem élte túl.
-Nem...nem ez nem lehet, Hyunseung, ne.-fogtam a kezeim közé az arcát.-Ne hagyj itt.-hajtottam a fejemet a mellkasára.-Szeretlek...
-Menjünk innen, gyere.-mondta  Gikwang, majd felhúzott a földről és berakott a kocsiba.-Doojoon, Hyunseung-ot pedig...szólj Joon-nak.
Doojoon felhívta Joon-t. Pár perc múlva megjöttek a hulla szállítók és elvitték Hyunseung-ot. Vissza mentünk a szállásra. Gikwang leadta a papírokat Joon-nak, hogy dolgozza fel őket. Egyedül ültem a szobámban. De miért? Miért kellett ezt tennie? Csak a könnyek folytak a szememből és magamat okoltam mindenért. Hyuna-t meg kell ölni, ez nem kérdés. Hirtelen egy kéz simított végig a hátamon.
-Butterfly effect.-mondta Gikwang.-Amiket csinálunk, az befolyásolja majd a küldetésünket.
-És akkor értsem ez alatt azt is, hogy Hyuna...
-Az Until Dawn szerint megy.-mondta.-Figyelj, sajnálom ami történt Hyunseung-gal, de bosszút kell állnunk miatta. Erősnek kell lenned.
-Gi...nem fog menni.-mondtam kisírt szemekkel.-Hyunseung miattam halt meg, én tehetek róla.
-Nem tehetsz te semmiről se.-ölelt meg.-Na, ne sírj, minden rendben lesz...minden...

#1. rész

Reggel 6 óra. Egyedül csak én vagyok bent. Nem bírok aludni lassan 3 hónapja. Emiatt már orvosnál is voltam, de nem tudott segíteni. Nem tudom máig felfogni, hogy egy olyan ember árult el minket, mint a legjobb kém a csoportban. Képes volt csak azért ezt tenni, mert féltette a bőrét. Én is féltem, de vállalom a kockázatot emiatt és mindent meg teszek azért, hogy ne legyen baja az országnak. Hirtelen lépteket hallottam meg és kopogtak az ajtón.
-Gyere.-mondtam, majd Hyunseung jött be.
-Már megint nem aludtál?-jött be mosolyogva.
-Nem tudok.-sóhajtottam.
-Nem csodálom.-mondta.-Viszont találtam valamit, vagyis inkább Joon talált valamit.
-Mit találtatok?-álltam fel.
-Gyere, megmutatom.-mondta, majd kimentünk Joon gépjéhez.-Ezt nézd, ez nem szokott normális lenni, hogy ilyen sűrűn jönnek-mennek az emberek az épület előtt.
-Igen, ez tényleg furcsa.-mondtam.
-És ez volt a postaládában.-adott a kezembe egy videó játékot.
-Until Dawn?-olvastam a borítóját.-Ez valami vicc?
-Nem vicc, szerintem van valami köze Hyuna-hoz.
-Vagy csak Minhwan megint rendelt egy játékot.-mosolyodtam el.-Semmi köze nincs ehhez.
-De tudod, hogy miről szól?-kérdezte.
-Arról, hogy van pár fiatal, akik a hegyek közé mennek pihenni és mindenkit lemészárolnak egyesével, kivéve azt hiszem 1-2 embert.-mondtam.
-De az egyik fiú volt az, elárulta őket, mert ők voltak a felelősek az ikrek haláláért.-fejezte be a mondatot.-Szóval, szerintem Hyuna erre készül. Megakar minket ölni, hogy meg bosszulja valakijének a halálát, akiért mi vagyunk a felelősek.
-Ez badarság, tuti nem lehet.-néztem rá.-Egyáltalán valakijének mi vagyunk a felelősek a haláláért?
-Doojoon vezeti az aktákat, nem én. Vagy esetleg megkérdezhetem a nagybátyádat, hogy ő mit tud erről.
-Nem, Hyesung nem tudhat erről. Basszus, mi volt az utolsó halál esetünk, ahol még Hyuna is velünk volt?
-Öhm...-gurult hátra a székkel az aktákhoz és abból kivette a legutolsót.-Park Min Hae, 40 éves nő, a házában lőtték agyon, mikor is Hyuna elő vette a fegyverét és leakarta lőne a túszejtőt, de ez nem sikerült és Hyuna is majdnem belehalt.
-És ez a Min Hae, köze van Hyuna-hoz?-kérdeztem.
-Nem tudom, szerintem Joon többet tud erről a nőről.
-Remek, akkor megvárom őt és megkérdezem.-mondtam.-Mond meg neki, hogy amint megjött, jöjjön az irodámba.
-Értettem főnök.-mondta, majd én vissza mentem az irodámba.
Lehet, hogy Hyuna nem véletlenül vett elő fegyvert? De akkor nem lőtte volna le a nőt a pasas. Addig rágódtam ezen, mire kopogtak.
-Gyere.-mondtam, majd vissza ültem az íróasztalomhoz.
-Hívtál.-mondta Joon, majd leült velem szembe.-Baj van?
-Park Min Hae, 40 éves. Emlékszel rá?-kérdeztem.
-Persze, ő az akit lelőttek még 3 hónappal ezelőtt. Miért kérded?-igazította meg a szemüvegét.
-Van köze Hyuna-hoz? Esetleg rokoni kapcsolat?
-Olyat olvastam, hogy valamelyik család tagjának a testvére.
-Szóval akkor a nagynénje.-sóhajtottam.
-Ha többet akarunk megtudni a nőről és Hyuna-ról, akkor el kell mennünk a házba.-mondta Joon.
-Rendben, 8-kor mindenki a tanácsteremben legyen, megbeszéljük a mai ütemtervet.
-Oké, akkor mehetek?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam, majd kiment.
7-kor már a többiek is bent voltak. 8-ra átmentem a tanács terembe, ahol mindenki ott volt. Beszélgettek, közben elfoglaltam a helyemet.
-Minden rendben?-kérdezte Hyunseung.
-Persze, nincs semmi baj.-mondtam.-A reggeli ütemtervet megkezdem.
-Hallgatunk.-mosolygott Jeongguk.
-Ami 3 hónapja történt...vissza kell rá térnünk. Kiderült, hogy Park Min Hae...Hyuna nagynénje volt. A mai napon ki kell mennünk a nő házához, hogy többet tudjunk meg róla, mert ha minden igaz, akkor ha többet tudunk meg a nőről, akkor Hyuna hon léte is kiderülhet.-vázoltam fel a helyzetet, közben Joon kivetítette a nőről az infókat, illetve a 3 hónappal ezelőtti eredményeket.
-Viszont jött ma egy videó játék, az Until Dawn. Mivel valami köze lehet ehhez az egészhez, így ezt a döntést hoztuk.-mondta Hyunseung.-Ha ne adj isten Hyuna csak emiatt árult el minket, akkor jó nyomon fogunk haladni.
-De azzal számoltál, hogy a végén csak 1 ember marad akkor életben, a többiek meghalnak?-kérdezte Gikwang.
-Ügyesnek kell lennünk.-mondtam.-Valakinek fedeznie kell minket.
-Akkor ezek szerint egy mesterlövész kell nekünk?-kérdezte Seokjin.
-Pontosan.-bólintottam.-Hyunseung-ot bízom meg ezzel, hogy nézzen utána, hogy ki a legjobb mesterlövész jelenleg.
-Haneul, most jött a jelentés, van hír Hyuna-ról.-jött be a terembe lihegve Myungsoo.-Külföldön van.
-Lehet tudni, hogy pontosan hol?-kérdeztem.
-Az egyik ügynökünk, Bom, Budapesten van és látta Hyuna-t.-mondta.-A jelentés szerint Budapest belvárosában bérel házat.
-Ez nem lehet véletlen.-dünnyögte Hyunseung.-Vajon azért ment oda...
-Mert Bomie a legjobb ügynök és tudta, hogy ott van.-mondtam.-Holnap hajnalban indulunk Budapestre, addigra a lövészeket össze kell szerezni plusz útleveleket érvényesíteni. Joon, Hyunseung, Gikwang, pakoljatok, hajnalban indulunk. Legalább 3 fedező kell.-mondtam.-A tárgyalást befejeztem, mehettek.
Mindenki kiment a teremből, kivéve Hyunseung. Nem mertem elhinni, hogy emiatt el kell mennünk külföldre csak azért, hogy az árulót megöljük.
-Félsz?-kérdezte Hyunseung.
-Nem.-mondtam.-Kik a legjobbak jelenleg?
-Yoon Doojoon, 27 éves.-tette elém a fiú dokumentumait.-9 éve van itt és lassan 2 éve nem volt bevetésen, mivel a mestere nem engedte el egy legutóbbi baleset miatt.
-Mi történt?-lapozgattam a dokumentumot.
-A felkarján eltalálták. Nem varrták össze, hanem kivették a golyót, leápolták és bekötözték és hagyták, hogy egy heg legyen ott. Szerinte ez amolyan harci sérülés, amire büszke.-mondta.
-Értem, estére legyen felkészülve, most rendeld őt be az orvosiba, megvizsgáljuk az agyát, hogy mennyire ígéretes a harcra.
-Értettem.-mosolyodott el, majd kiment én pedig vissza mentem az irodámba.
Dél környékén berendeltek engem az orvosiba a fiú vizsgálatai miatt. Az eredményt pedig az este folyamán közlik vele, de a többiek már hamar értesülni fognak róla. Megálltam az orvosi szoba előtti ablaknál és onnan néztem. Mikor a doki meglátott, elmosolyodott és mutatta, hogy jöjjek be. Felvázolta a helyzetet, Doojoon-t bevitték a szobába, ahol csak mi láttuk őt, ő nem látott minket. Öltöny volt rajta és a két halántékára egy fehér korongot raktak, amiből zsinórok lógtak ki.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Reggel egy kisebb fejfájásra panaszkodott, de most már jobban van. Alig evett valamit tegnap óta, olyan, mintha meg lenne roskadva.-mondta a doki.
-Valakije elhunyt?-kérdeztem.
-Nem tudom. Nem mertem rákérdezni.
-Az eredmény?-néztem rá.
-Minden rendben van, 3 évvel ezelőtt kisebb elme zavara volt és egyszer össze is esett szolgálat közben. Azóta nincs baja.
-Képes lesz 2 év után újra talpra állni?
-Sokat gyakorol a fegyver lövésben és taekwondo-ban is meg van újra a fekete öve.
-Szóval fekete öves?-néztem Doojoon-ra.-A mester mit mondott?
-A közel harcban még gyenge, de távolról elég jól céloz.-olvasta a feljegyzéseket.-27 éves és annyi mindent átélt.
-9 év az rengeteg. Én vagyok itt 5 éve és még én is soknak találom. De furcsa, hogy eddig nem találkoztam vele.
-Többet volt kórházban és bevetésen, mint itt bent.-mondta, mire Joon jött ki a szobából.
-Tessék, ez lett az eredmény.-nyomta a kezembe a lapot.-Szerintem ezzel vihetjük bevetésre.
-Időnkénti zavarodás?-olvastam.-Szóval bármikor összeomolhat és akkor lelőhet minket?
-Ez enyhe túlzás, inkább annyira elege lesz, hogy a feje fájni kezd és akkor ő maga fog lövöldözni, akár eltalál valakit, akár nem.-mondta a doki.
-Akkor viszont még két ember kell.-mondtam.
-Mit szólnál, ha én mennék még mellé?-kérdezte Joon.-Meg Hyunseung.
-Szó sem lehet róla.-mondtam.-Nem akarom, hogy ti legyetek a célpontok.
-Nem is mi leszünk, pont ezért.
-De...én megígértem valamit Hyunseung apukájának, mielőtt meghalt. Meg kell védenem őt, nem eshet bántódása...nem halhat meg.
-És nem is fog. Majd én figyelek rá.-mondta mosolyogva.-Akkor, estére Doojoon képes lesz a bevetésre?
-Képes.-mondta a doki, majd megköszönve mentünk ki.
-Meghívlak ebédre.-mosolygott.
-Rengeteg dolgom van még, inkább kihagyom, ha nem gond.-mondtam.
-3 hónapja nem alszol, alig eszel...csoda, hogy még életben vagy.
-Jó, igazad van. Menjünk akkor enni.-mosolyodtam el, majd elmentünk a közeli étterembe enni.
Ebéd után újult erővel tértem vissza a munkához. Este Doojoon-t kihallgatjuk és felmérjük a holnapi napra. Már 8 óra volt, mikor az utolsó ember is elment, így csak Joon, Hyunseung, Gikwang és én maradtunk az épületben. Átmentünk a tanács terembe, ahol a doki, Doojoon és Doojoon mestere ült. Látszott rajta az idegesség.
-Nyugi, hamar túl leszünk rajta.-mondta Gikwang.-Nem lesz semmi baj.
-Ő nyugodt fiú, nem lesz baj.-mondta mosolyogva Joon.
Leültünk szembe Doojoon-nal, majd Joon-ra egymásra néztünk. Aprót bólintva rakta a dokumentumokat Doojoon elé.
-Nézd át őket, ezek az esetek az elmúlt 9 évben történtek. Ezzel teszteljük a reakcióidat, ami nekünk segítségünkre lesz a következő bevetésünkön.-magyarázta Joon.
-Mennyi az esélye annak, hogy sikerrel járok?-kérdezte Doojoon.
-Ez tőled fog függeni.-mondta Joon.-Na, akkor kezdjük is.
Doojoon remegő kézzel nyitotta ki a dokumentumokat. Néhol-néhol mély levegőt vett, hol az ajkait szorította össze. Az utolsó résznél megfagyott a vér benne. Lehunyta a szemét, majd becsukta.
-Mi lesz az utolsóval?-kérdezte Gikwang.
-Azzal...-akadt el a hangja.-Nem szeretnék szembesülni az utolsó bevetésemmel.
-Rendben.-mondta Joon, majd elvette előle a dokumentumokat és elé rakott 8 képet.-Ezek közül felismered a VALÓDI gyilkost?
Doojoon egy darabig nézegette a képeket, majd lerakta azt a képet...akit 2 évvel ezelőtt fogtunk el...aki megsebesítette őt.
-Joon, biztos, hogy ez kell?-kérdeztem.
-Csak így tudhatom meg, hogy képes e a holnapi napra.-mondta.-Nos?
-Ő lenne.-tette elénk a férfi képét.
-Ő volt az, aki meglőtt téged?-kérdezte Joon, mire Doojoon bólintott.-Tegyük fel, hogy ne adj isten, Hyuna neki dolgozik, te mit tennél?
-Megölném. Meg akarom bosszulni ezt.-húzta fel az öltönyét.-Csak miatta van itt.
-Rendben. Haneul, mit mondasz?-nézett rám.
-Pakoljon össze. Útlevele legyen készen hajnalra, akkor indulunk.-mondtam, majd felálltam és kimentem a teremből egyenesen az irodámba.
Félek a holnapi nap miatt. Ha kiderül, hogy még is az Until Dawn szerint kell nyomozni, akkor létre fog jönni egy Butterfly effect is, amire figyelnünk kell. Kopogtak az ajtón.
-Gyere.-sóhajtottam, miközben az ablakon bámultam ki.
-Minden rendben?-jött be Hyunseung.-Úgy kiviharoztál, hogy Joon meg se mondta neked, hogy mi lett az eredmény.
-Már mondtam, jön velünk.-néztem rá.
-Figyelj, mivel lehet, hogy ez az utolsó közös esténk...
-Ne mondj ilyet.-fojtottam vissza a könnyeimet.-Ilyet...ne...
-Tudom, ne haragudj.-ölelt meg.-De ha az Until Dawn szerint megy, akkor nekünk végünk van.
-Nem, nem hagyom, hogy bajod essen.-mondtam.-Nem fogsz meghalni, nem hagyom.
-Apunak is ezt mondtad.-mondta.-De...ha még is ez lenne, azt akarom, hogy maradandó legyen. Gyere át hozzám.
-Az nem lehet.-mondtam.
-Haneul, nem alszol eleget, rád fér.-simította meg az arcomat.-Tudod, hogy mennyit jelentene számomra...
-Oké, menjünk.-adtam meg magam.-De ne így fogjuk fel, hogy ez az utolsó.
-Értettem főnök.-nyomott egy puszit a fejemre, majd elindultunk Hyunseung-hoz.
Nagyon régen nem voltam nála, így furcsa volt újra ott lenni, ahol azelőtt 5 évvel voltam. Újra a régi érzés fogott el, mikor újoncként ide kerültem és Hyunseung szállásolt el egy ideig, miután jó sokáig nem jártam oda, mert kialakítottam az irodámat, amolyan lakássá.
-Fura újra itt.-mondtam.
-Tényleg?-mosolyodott el.-Pedig nem sok minden változott.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Menjünk aludni, holnap hosszú lesz a nap.-ölelt át hátulról.
-Oké.-bólintottam, majd felmentünk Hyunseung szobájába. Mivel még maradtak ott nekem ruháim, így az egyik pizsamámat feltudtam venni. Befeküdtem Hyunseung mellé és elég hamar elaludtam...

~Bevezető~

Egy baleset lehet a véletlen műve? Persze, hogy nem. És a halált okozhatja egy videó játék? Sokan azt mondják, hogy nem, de ez nem igaz, vagyis még nem tudni. 3 hónap telt el, mióta a SPY osztagot elárulta az egyik legjobb kém, Hyuna. Azóta keresik őt, de semmi nyoma nincs, hogy hol van a bújó helye. A SPY további 3 tagja, Doojoon, Hyunseung és Haneul, a nyomába ered, hogy megtalálják őt. Mindenki szóba jöhet, aki Hyuna-hoz közel áll, családok, barátok és egy bizonyos videó játék, ami alapján kell haladni a cél felé. De mi lesz a vége ennek és ki lesz az az ember, aki ő is elárulja a SPY-t? És mi az az Owerworld?