-Gyere.-mondtam, majd Hyunseung jött be.
-Már megint nem aludtál?-jött be mosolyogva.
-Nem tudok.-sóhajtottam.
-Nem csodálom.-mondta.-Viszont találtam valamit, vagyis inkább Joon talált valamit.
-Mit találtatok?-álltam fel.
-Gyere, megmutatom.-mondta, majd kimentünk Joon gépjéhez.-Ezt nézd, ez nem szokott normális lenni, hogy ilyen sűrűn jönnek-mennek az emberek az épület előtt.
-Igen, ez tényleg furcsa.-mondtam.
-És ez volt a postaládában.-adott a kezembe egy videó játékot.
-Until Dawn?-olvastam a borítóját.-Ez valami vicc?
-Nem vicc, szerintem van valami köze Hyuna-hoz.
-Vagy csak Minhwan megint rendelt egy játékot.-mosolyodtam el.-Semmi köze nincs ehhez.
-De tudod, hogy miről szól?-kérdezte.
-Arról, hogy van pár fiatal, akik a hegyek közé mennek pihenni és mindenkit lemészárolnak egyesével, kivéve azt hiszem 1-2 embert.-mondtam.
-De az egyik fiú volt az, elárulta őket, mert ők voltak a felelősek az ikrek haláláért.-fejezte be a mondatot.-Szóval, szerintem Hyuna erre készül. Megakar minket ölni, hogy meg bosszulja valakijének a halálát, akiért mi vagyunk a felelősek.
-Ez badarság, tuti nem lehet.-néztem rá.-Egyáltalán valakijének mi vagyunk a felelősek a haláláért?
-Doojoon vezeti az aktákat, nem én. Vagy esetleg megkérdezhetem a nagybátyádat, hogy ő mit tud erről.
-Nem, Hyesung nem tudhat erről. Basszus, mi volt az utolsó halál esetünk, ahol még Hyuna is velünk volt?
-Öhm...-gurult hátra a székkel az aktákhoz és abból kivette a legutolsót.-Park Min Hae, 40 éves nő, a házában lőtték agyon, mikor is Hyuna elő vette a fegyverét és leakarta lőne a túszejtőt, de ez nem sikerült és Hyuna is majdnem belehalt.
-És ez a Min Hae, köze van Hyuna-hoz?-kérdeztem.
-Nem tudom, szerintem Joon többet tud erről a nőről.
-Remek, akkor megvárom őt és megkérdezem.-mondtam.-Mond meg neki, hogy amint megjött, jöjjön az irodámba.
-Értettem főnök.-mondta, majd én vissza mentem az irodámba.
Lehet, hogy Hyuna nem véletlenül vett elő fegyvert? De akkor nem lőtte volna le a nőt a pasas. Addig rágódtam ezen, mire kopogtak.
-Gyere.-mondtam, majd vissza ültem az íróasztalomhoz.
-Hívtál.-mondta Joon, majd leült velem szembe.-Baj van?
-Park Min Hae, 40 éves. Emlékszel rá?-kérdeztem.
-Persze, ő az akit lelőttek még 3 hónappal ezelőtt. Miért kérded?-igazította meg a szemüvegét.
-Van köze Hyuna-hoz? Esetleg rokoni kapcsolat?
-Olyat olvastam, hogy valamelyik család tagjának a testvére.
-Szóval akkor a nagynénje.-sóhajtottam.
-Ha többet akarunk megtudni a nőről és Hyuna-ról, akkor el kell mennünk a házba.-mondta Joon.
-Rendben, 8-kor mindenki a tanácsteremben legyen, megbeszéljük a mai ütemtervet.
-Oké, akkor mehetek?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam, majd kiment.
7-kor már a többiek is bent voltak. 8-ra átmentem a tanács terembe, ahol mindenki ott volt. Beszélgettek, közben elfoglaltam a helyemet.
-Minden rendben?-kérdezte Hyunseung.
-Persze, nincs semmi baj.-mondtam.-A reggeli ütemtervet megkezdem.
-Hallgatunk.-mosolygott Jeongguk.
-Ami 3 hónapja történt...vissza kell rá térnünk. Kiderült, hogy Park Min Hae...Hyuna nagynénje volt. A mai napon ki kell mennünk a nő házához, hogy többet tudjunk meg róla, mert ha minden igaz, akkor ha többet tudunk meg a nőről, akkor Hyuna hon léte is kiderülhet.-vázoltam fel a helyzetet, közben Joon kivetítette a nőről az infókat, illetve a 3 hónappal ezelőtti eredményeket.
-Viszont jött ma egy videó játék, az Until Dawn. Mivel valami köze lehet ehhez az egészhez, így ezt a döntést hoztuk.-mondta Hyunseung.-Ha ne adj isten Hyuna csak emiatt árult el minket, akkor jó nyomon fogunk haladni.
-De azzal számoltál, hogy a végén csak 1 ember marad akkor életben, a többiek meghalnak?-kérdezte Gikwang.
-Ügyesnek kell lennünk.-mondtam.-Valakinek fedeznie kell minket.
-Akkor ezek szerint egy mesterlövész kell nekünk?-kérdezte Seokjin.
-Pontosan.-bólintottam.-Hyunseung-ot bízom meg ezzel, hogy nézzen utána, hogy ki a legjobb mesterlövész jelenleg.
-Haneul, most jött a jelentés, van hír Hyuna-ról.-jött be a terembe lihegve Myungsoo.-Külföldön van.
-Lehet tudni, hogy pontosan hol?-kérdeztem.
-Az egyik ügynökünk, Bom, Budapesten van és látta Hyuna-t.-mondta.-A jelentés szerint Budapest belvárosában bérel házat.
-Ez nem lehet véletlen.-dünnyögte Hyunseung.-Vajon azért ment oda...
-Mert Bomie a legjobb ügynök és tudta, hogy ott van.-mondtam.-Holnap hajnalban indulunk Budapestre, addigra a lövészeket össze kell szerezni plusz útleveleket érvényesíteni. Joon, Hyunseung, Gikwang, pakoljatok, hajnalban indulunk. Legalább 3 fedező kell.-mondtam.-A tárgyalást befejeztem, mehettek.
Mindenki kiment a teremből, kivéve Hyunseung. Nem mertem elhinni, hogy emiatt el kell mennünk külföldre csak azért, hogy az árulót megöljük.
-Félsz?-kérdezte Hyunseung.
-Nem.-mondtam.-Kik a legjobbak jelenleg?
-Yoon Doojoon, 27 éves.-tette elém a fiú dokumentumait.-9 éve van itt és lassan 2 éve nem volt bevetésen, mivel a mestere nem engedte el egy legutóbbi baleset miatt.
-Mi történt?-lapozgattam a dokumentumot.
-A felkarján eltalálták. Nem varrták össze, hanem kivették a golyót, leápolták és bekötözték és hagyták, hogy egy heg legyen ott. Szerinte ez amolyan harci sérülés, amire büszke.-mondta.
-Értem, estére legyen felkészülve, most rendeld őt be az orvosiba, megvizsgáljuk az agyát, hogy mennyire ígéretes a harcra.
-Értettem.-mosolyodott el, majd kiment én pedig vissza mentem az irodámba.
Dél környékén berendeltek engem az orvosiba a fiú vizsgálatai miatt. Az eredményt pedig az este folyamán közlik vele, de a többiek már hamar értesülni fognak róla. Megálltam az orvosi szoba előtti ablaknál és onnan néztem. Mikor a doki meglátott, elmosolyodott és mutatta, hogy jöjjek be. Felvázolta a helyzetet, Doojoon-t bevitték a szobába, ahol csak mi láttuk őt, ő nem látott minket. Öltöny volt rajta és a két halántékára egy fehér korongot raktak, amiből zsinórok lógtak ki.-Hogy van?-kérdeztem.
-Reggel egy kisebb fejfájásra panaszkodott, de most már jobban van. Alig evett valamit tegnap óta, olyan, mintha meg lenne roskadva.-mondta a doki.
-Valakije elhunyt?-kérdeztem.
-Nem tudom. Nem mertem rákérdezni.
-Az eredmény?-néztem rá.
-Minden rendben van, 3 évvel ezelőtt kisebb elme zavara volt és egyszer össze is esett szolgálat közben. Azóta nincs baja.
-Képes lesz 2 év után újra talpra állni?
-Sokat gyakorol a fegyver lövésben és taekwondo-ban is meg van újra a fekete öve.
-Szóval fekete öves?-néztem Doojoon-ra.-A mester mit mondott?
-A közel harcban még gyenge, de távolról elég jól céloz.-olvasta a feljegyzéseket.-27 éves és annyi mindent átélt.
-9 év az rengeteg. Én vagyok itt 5 éve és még én is soknak találom. De furcsa, hogy eddig nem találkoztam vele.
-Többet volt kórházban és bevetésen, mint itt bent.-mondta, mire Joon jött ki a szobából.
-Tessék, ez lett az eredmény.-nyomta a kezembe a lapot.-Szerintem ezzel vihetjük bevetésre.
-Időnkénti zavarodás?-olvastam.-Szóval bármikor összeomolhat és akkor lelőhet minket?
-Ez enyhe túlzás, inkább annyira elege lesz, hogy a feje fájni kezd és akkor ő maga fog lövöldözni, akár eltalál valakit, akár nem.-mondta a doki.
-Akkor viszont még két ember kell.-mondtam.
-Mit szólnál, ha én mennék még mellé?-kérdezte Joon.-Meg Hyunseung.
-Szó sem lehet róla.-mondtam.-Nem akarom, hogy ti legyetek a célpontok.
-Nem is mi leszünk, pont ezért.
-De...én megígértem valamit Hyunseung apukájának, mielőtt meghalt. Meg kell védenem őt, nem eshet bántódása...nem halhat meg.
-És nem is fog. Majd én figyelek rá.-mondta mosolyogva.-Akkor, estére Doojoon képes lesz a bevetésre?
-Képes.-mondta a doki, majd megköszönve mentünk ki.
-Meghívlak ebédre.-mosolygott.
-Rengeteg dolgom van még, inkább kihagyom, ha nem gond.-mondtam.
-3 hónapja nem alszol, alig eszel...csoda, hogy még életben vagy.
-Jó, igazad van. Menjünk akkor enni.-mosolyodtam el, majd elmentünk a közeli étterembe enni.
Ebéd után újult erővel tértem vissza a munkához. Este Doojoon-t kihallgatjuk és felmérjük a holnapi napra. Már 8 óra volt, mikor az utolsó ember is elment, így csak Joon, Hyunseung, Gikwang és én maradtunk az épületben. Átmentünk a tanács terembe, ahol a doki, Doojoon és Doojoon mestere ült. Látszott rajta az idegesség.
-Nyugi, hamar túl leszünk rajta.-mondta Gikwang.-Nem lesz semmi baj.
-Ő nyugodt fiú, nem lesz baj.-mondta mosolyogva Joon.
Leültünk szembe Doojoon-nal, majd Joon-ra egymásra néztünk. Aprót bólintva rakta a dokumentumokat Doojoon elé.
-Nézd át őket, ezek az esetek az elmúlt 9 évben történtek. Ezzel teszteljük a reakcióidat, ami nekünk segítségünkre lesz a következő bevetésünkön.-magyarázta Joon.
-Mennyi az esélye annak, hogy sikerrel járok?-kérdezte Doojoon.
-Ez tőled fog függeni.-mondta Joon.-Na, akkor kezdjük is.
Doojoon remegő kézzel nyitotta ki a dokumentumokat. Néhol-néhol mély levegőt vett, hol az ajkait szorította össze. Az utolsó résznél megfagyott a vér benne. Lehunyta a szemét, majd becsukta.
-Mi lesz az utolsóval?-kérdezte Gikwang.
-Azzal...-akadt el a hangja.-Nem szeretnék szembesülni az utolsó bevetésemmel.
-Rendben.-mondta Joon, majd elvette előle a dokumentumokat és elé rakott 8 képet.-Ezek közül felismered a VALÓDI gyilkost?
Doojoon egy darabig nézegette a képeket, majd lerakta azt a képet...akit 2 évvel ezelőtt fogtunk el...aki megsebesítette őt.
-Joon, biztos, hogy ez kell?-kérdeztem.
-Csak így tudhatom meg, hogy képes e a holnapi napra.-mondta.-Nos?
-Ő lenne.-tette elénk a férfi képét.
-Ő volt az, aki meglőtt téged?-kérdezte Joon, mire Doojoon bólintott.-Tegyük fel, hogy ne adj isten, Hyuna neki dolgozik, te mit tennél?
-Megölném. Meg akarom bosszulni ezt.-húzta fel az öltönyét.-Csak miatta van itt.
-Rendben. Haneul, mit mondasz?-nézett rám.
-Pakoljon össze. Útlevele legyen készen hajnalra, akkor indulunk.-mondtam, majd felálltam és kimentem a teremből egyenesen az irodámba.
Félek a holnapi nap miatt. Ha kiderül, hogy még is az Until Dawn szerint kell nyomozni, akkor létre fog jönni egy Butterfly effect is, amire figyelnünk kell. Kopogtak az ajtón.
-Gyere.-sóhajtottam, miközben az ablakon bámultam ki.
-Minden rendben?-jött be Hyunseung.-Úgy kiviharoztál, hogy Joon meg se mondta neked, hogy mi lett az eredmény.
-Már mondtam, jön velünk.-néztem rá.
-Figyelj, mivel lehet, hogy ez az utolsó közös esténk...
-Ne mondj ilyet.-fojtottam vissza a könnyeimet.-Ilyet...ne...
-Tudom, ne haragudj.-ölelt meg.-De ha az Until Dawn szerint megy, akkor nekünk végünk van.
-Nem, nem hagyom, hogy bajod essen.-mondtam.-Nem fogsz meghalni, nem hagyom.
-Apunak is ezt mondtad.-mondta.-De...ha még is ez lenne, azt akarom, hogy maradandó legyen. Gyere át hozzám.
-Az nem lehet.-mondtam.
-Haneul, nem alszol eleget, rád fér.-simította meg az arcomat.-Tudod, hogy mennyit jelentene számomra...
-Oké, menjünk.-adtam meg magam.-De ne így fogjuk fel, hogy ez az utolsó.
-Értettem főnök.-nyomott egy puszit a fejemre, majd elindultunk Hyunseung-hoz.
Nagyon régen nem voltam nála, így furcsa volt újra ott lenni, ahol azelőtt 5 évvel voltam. Újra a régi érzés fogott el, mikor újoncként ide kerültem és Hyunseung szállásolt el egy ideig, miután jó sokáig nem jártam oda, mert kialakítottam az irodámat, amolyan lakássá.
-Fura újra itt.-mondtam.
-Tényleg?-mosolyodott el.-Pedig nem sok minden változott.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Menjünk aludni, holnap hosszú lesz a nap.-ölelt át hátulról.
-Oké.-bólintottam, majd felmentünk Hyunseung szobájába. Mivel még maradtak ott nekem ruháim, így az egyik pizsamámat feltudtam venni. Befeküdtem Hyunseung mellé és elég hamar elaludtam...